A Kúria egyik ítélkező tanácsa egy, a közelmúltban tárgyalt földforgalmi ügyben észlelte, hogy az ügyben más jogi álláspontot képviselne a földforgalmi törvény szerinti helyben lakó fogalmával kapcsolatban, mint amilyen értelmezés a korábban közzétett eseti döntésekből kiolvasható volt. Az ügyet tárgyaló ítélkező tanács ezért jogegységi eljárást indított, és kérte a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsát, hogy adjon egységes, a bíróságok számára irányadó jogértelmezést.
A jogértelmezés abban a kérdésben nem volt egységes, hogy az elővásárlási jogosultságot megalapozó helyben lakás tényét milyen módon kell igazolni.
Az egyik jogi álláspont szerint elegendő az elővásárlásra jogosult helyben lakásról tett nyilatkozata, amelyet a hatóság – szűk mozgásterében – a közhiteles lakcímnyilvántartás adatai alapján ellenőrizhet. A hatóságnak a lakcímnyilvántartás adatait tényként kell kezelnie; nem vizsgálhatja, hogy az elővásárlásra jogosult ténylegesen hol lakik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ellenérdekű fél a perben ne tehetné vitássá, hogy a fél nem a bejelentett lakcímén lakik életvitelszerűen.
A másik jogi álláspont szerint nem elegendő a helyben lakásról tett nyilatkozat, hanem annak alátámasztására az adásvételi szerződéshez csatolni kell az elővásárlási jogosultságot bizonyító okiratot; de elegendő lakcímkártyát mellékelni. Ennek elmulasztását a hatóság a nyilvántartási adatok beszerzésével nem pótolhatja, hanem a szerződésnek a szerződéses vevővel való jóváhagyását meg kell tagadnia.
A harmadik jogértelmezés szerint a helyben lakás tényének bizonyításához nem elegendő csatolni a lakcímkártyát, mivel az nem az életvitelszerű, hanem csak a bejelentett lakóhelyet igazolja. Ezért csak a jegyző által kiállított hatósági bizonyítvány vagy más, a helyben lakást hitelt érdemlő módon igazoló okirat fogadható el. Az igazolás elmaradása nem pótolható; a hiányos jognyilatkozatot úgy kell tekinteni, mintha a fél az elővásárlási jogát nem gyakorolta volna.
A jogegységi eljárásban a Kúria egységesítette az értelmezést, és kimondta, hogy a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerinti helyben lakó fogalmának lényege az adott lakóhelyen való életvitelszerű tartózkodás, amelyet a vételi ajánlatot elfogadó nyilatkozathoz csatolt okirattal kell igazolni. A lakcímet igazoló hatósági igazolás (lakcímkártya) önmagában nem igazolja a helyben lakás tényét. Ez a törvényi feltétel – egyebek között – a jegyző által kiállított hatósági bizonyítvánnyal igazolható hitelt érdemlően. Az igazolás adatával szemben – a közigazgatási vagy polgári perben – az ellenbizonyítás megengedett, tehát bizonyítható, hogy a fél nem az igazolás szerinti címen lakik életvitelszerűen. Ennek során a bíróság bármely alkalmas bizonyítási eszközt figyelembe vehet. Az értelmezés kötelező erejű a bíróságok számára.
Egy kiadvány, mely számos, a való életből vett példán keresztül segít eligazodni a cégvezetőknek a munkajog világában.
1117 Budapest, Alíz u. 1.
Office Garden A épület 5. emelet
