Kölcsönzött munkavállaló okozott kárt. Most akkor ki felel?

Szerző: Dr. Bognár Ivett

Az üzleti életben nem ritka, hogy a cégek munkaerőkölcsönzés keretében foglalkoztatják a dolgozóikat. Felmerül azonban a kérdés, hogy egy ilyen kölcsönzött munkavállaló általi károkozás esetén kié a felelősség az okozott kárért, érdemes lehet-e kitérni a kérdésre a kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő megállapodásában.

1. Munkaerőkölcsönzés

Mindenekelőtt azt fontos tisztázni, hogy mikor beszélünk pontosan munkaerőkölcsönzésről. A munka törvénykönyve szerint: „munkaerőkölcsönzés az a tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi (kölcsönzés).” 

Munkaerőkölcsönzésnél tehát a kölcsönbeadó munkáltató a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót a kölcsönvevő irányítása alatti munkavégzésre, kölcsönzés keretében a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi.

2. Munkavállalói kárfelelősség

Az Mt. általános szabályai szerint a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Tehát ha a munkavégzése során a munkavállaló vétkesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni.

A vonatkozó előírás értelmében a szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetét kivéve a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a munkavállaló négyhavi távolléti díjának összegét. 

A munkavállalói kártérítési felelősségnek ugyanakkor fogalmi eleme, hogy a kárnak a munkajogviszonyban kell bekövetkeznie. Munkaerőkölcsönzés esetén azonban a munkavállaló a kölcsönadóval áll munkaviszonyban, így az általa okozott kár nem a vele szerződéses jogviszonyban álló félnél keletkezik, ami felveti a kérdést, hogy ilyen esetben ki köteles az okozott kár megtérítésére.

3. Kölcsönzött munkavállaló kártérítési felelőssége

A fentiekben részletezett speciális helyzetre figyelemmel, vagyis arra, hogy a szerződéses jogviszony nem a károkozó és a károsult között áll fenn, maga az Mt. is külön alcímben szabályozza a kölcsönözött munkavállalók kártérítési felelősségét.

Főszabály szerint a munkavállaló károkozása vagy személyiségi jog sértése esetén a kölcsönvevő a munkavállalóval szembeni igényét az általános szabályok szerint érvényesítheti. Azaz hiába nem áll fenn szerződéses jogviszony a felek között, a munkavállaló vétkes károkozása esetén, tehát ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, a kölcsönvevő közvetlenül a munkavállalótól követelheti keletkezett kár megtérítését.

A helyzet sajátosságára figyelemmel azonban az Mt. lehetővé teszi, hogy a kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő megállapodjanak abban, hogy a kölcsönzött munkavállaló károkozása esetén a Ptk. alkalmazott károkozásáért való felelősségre vonatkozó szabályait alkalmazzák, amely szerint „ha az alkalmazott a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a felelős.” Ebben az esetben tehát a kölcsönvevő a kárigényét nem a károkozó munkavállalóval, hanem a kölcsönbeadóval szemben érvényesítheti, a kölcsönbeadó pedig annak megtérítését utóbb a munkavállalótól követelheti.

Itt azonban nem érvényesülnek a kártérítés maximális összegére vonatkozó szabályok, amely adott esetben azt eredményezteti, hogy a kölcsönadó a munkavállaló által enyhe gondatlansággal okozott kárt is teljes egészében köteles megtéríteni a kölcsönvevőnek, ő maga azonban az Mt. munkavállalói felelősségre vonatkozó általános szabályai szerint a szándékosság, illetve súlyos gondatlanság hiányára tekintettel nem követelheti a munkavállalótól a teljes összeget, csak annak négyhavi távolléti díjnak megfelelő részét. Így erre mindenképpen érdemes figyelemmel lenni, ha a kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő a kárfelelősség tekintetében a polgári jogi szabályok alkalmazásában kívánnak megállapodni.